Vannak időszakok, amikor úgy érzem, becsaptak, rászedtek, hintába ültettek és megbántottságomban számtalan hasonló hangzatos szó kavarog a fejemben – és nem kevésbé zűrös érzelmek a szívemben. Újholdnál, amikor nincs fény az égen éjszaka, ez a sötétség bizonyos életterületeken pillanatnyi vakságot okozhat.
A jelenlegi Mérleg Újholdnál a Csitra naksatrában ez a Mérleg párkapcsolatokat, üzleti kapcsolatokat diplomatikusan óvó minőségét a saját önös érdekeim érvényesítése felé tolja. A horoszkópod melyik háza felett jelenik meg az Újhold? Ott leszel önző, vagy ott szenvedsz el sérelmet.
Újholdkor a Hold időszakilag takarásba kerül, így a Hold analógiái, mint az elme információkat gyűjtő kavargó gondolati része, valamint az érzelmeink is picit kicsúsznak a kezünkből. Ezért mondja a dzsótis, hogy az Újhold időszakát visszavonulva tölteni üdvös. Ha nem ellene, hanem vele megyünk, azaz használjuk, hogy az érzelmeinkre és a gondolatainkra most nincs tiszta rálátásunk, ezért inkább elcsendesedünk és élvezzük, hogy ezek most nem is zavarhatnak minket, megtaláljuk az igazgyöngyöt, ami a Csitra naksatra jelképez. A kemény ego kagylóját egyedül a szeretet tudja megnyitni sérülés nélkül.
Szóval vannak nehéznek megélt időszakok. És mindezek miértjére valódi választ csak az elfogadás békéje hozhat. A válasz pedig –maga az elfogadás békéje. És mit gondolunk, ez hol van? Van egy részünk, ahol ez megbújik és mi megkereshetjük és aktiválhatjuk? Van. Ahhoz a középponthoz most jó visszatérni.
A világot törvények uralják. Nem csak ember alkotta törvények, hanem ennél magasabbrendűek is, meg természeti törvények is. Egy ilyen törvény a már egyre inkább érteni vélt karma törvénye is. A karma szó a szanszkritból jön, egyszerűen azt jelenti, hogy „cselekvés”. A dráma pedig az, hogy észre sem vesszük, és mégis mindig cselekszünk. Amikor azt hisszük, hogy most éppen nem csinálunk semmit, mert a test nem mozog épp, akkor a gondolkodást csináljuk. Azt persze mindig, és ha egy picit képesek vagyunk egyet hátralépni és megfigyelni, magukat a gondolatokat vagyunk hajlamosak leginkább magukra hagyni. Egyik pillanatban még ezen gondolkodunk, de aztán meg már azon, és így végeláthatatlan szövevények, fiktív párbeszédek sorozatának hadszínterén folynak az események. Nélkülünk. (Sok cselekvés egy ilyen pillanatból indul. Ez a talaj, amire a cselekedet magja hullik. Elgondolkodtató?)
A cselekvéstől oly mértékben függünk, mintha az lenne az élet, hogy teszünk. Mindeközben felejtésben vagyunk afelől, hogy ezt egyáltalán észrevegyük.
Tetteink saját magunk általi megítélése is otthagyja a lábnyomát a cselekedeten. Mint egy márkajelzés. Ez egy kitűnő dolog volt, nagyszerűen csináltam, erre büszke vagyok, ennek örülök. Ez már egy következmény. A tett érzelmi okozata. (És itt is elmondhatjuk: sok cselekvés egy ilyen pillanatból indul.) És képzeljük el, hogy ennek a rengeteg cselekedetnek, ami minden pillanatban teremtődik, mindnek kivétel nélkül következménye van.
Amiért felelős vagyok, annak az adott pillanatnak az állapota és szabadságfoka, amit most megélek. Újholdkor megnyílik egy ajtó a szabadság felé. De „batyukkal” nem lehet belépni ezen az ajtón. A kavargó érzelmek és gondolatok például ilyen „batyuk”.
A horoszkóp egy forgatókönyv alapvető irányvonalakkal. Mutatja a prakritit, azt az alapvető természetet, ami az eszköztárunk ahhoz, hogy a horoszkópban jelzett pályán végig tudjunk menni. És persze a pályán végrehajtott cselekedeteink erősítik ezt a prakritit. Hatásukra egyre egyértelműbben véljük tudni, milyenek vagyunk. Az advaita filozófia tanításai szerint ez a dráma. Ez a szabadság teljes hiánya, ez a horoszkóp által előrejelzett események drámájával való teljes eggyé válás. Vélt vagy valós igazainkhoz ragaszkodva elveszünk az élet eseményeiben. Megbántunk másokat, vagy megbántva érezzük magunkat, majdnem mindegy. Következménye lesz. Ezért működik a horoszkóp. Mert kicsi az éberségünk. Teret adunk a karma működésének.
Amikor az ember úgy érzi, hogy becsapták, rászedték, hintába ültették stb. stb. akkor a védikus asztrológus dolga az, hogy megmutassa, hogy ebben a sötét szobában ott jobb kéznél vállmagasságban van a villanykapcsoló.
Mindenkinek minden eszköze megvan ahhoz, hogy a pályán – élete eseményei során – végigmenjen. Vannak eszközök, amiket kicsit ki kell fényesíteni, másokat kicsit ritkábban használni. A szokások megváltoztatásához azonban éberség kell. Más nem tud felébredni helyettünk. Cselekednünk kell. Persze a lehető legnagyobb tudatossággal, ami nem a személyiségünk egyre inkább megerősödő eszköztársa által diktált cselekvéstípusok gyakorlását jelenti. Az ember valójában akkor tud Önmaga lenni, amikor képes rálátni a bejáratott rutinok szerint élt életére.
Erre is tanít a védikus asztrológia, a dzsótis, a fény tudománya.
A karma bolygója a Szaturnusz most még elintéz ezt-azt, aminek lejárt az ideje. Óramű pontossággal, szenvtelenül dolgozik. Minden érzelemtől mentesen. Mi is képesek vagyunk erre, ha csak másodpercekre is. Menjünk az Újhold által kínált csend felé a zűrös gondolatok és érzelmek helyett. Ne higgyük, hogy becsaptak… csak vegyük észre, hogy itt volt az idő, hogy ez megtörténjen. A hétköznapok minősége az elmeállapotunk függvénye.
Fantasztikus időket élünk. Ébresztő!
